Bolhapiacok

  • 2016. júl. 27. 18:56

Hogy hogyan is indult anno a kis bútorosdi vállalkozásom?  

 

Már nem is tudom pontosan...arra viszont határozottan emlékszem, hogy egy kedves ismerősöm elvitt egyszer a linzi bolhapiacra, s azt hiszem, ott dőlt el a dolog, hisz azonnal beleszerettem. Mármint a piacba :) Én még soha azelőtt nem voltam külföldi bolhapiacon, s teljesen elvarázsolt a látvány. Persze, mondanom sem kell. szinte semmit nem vettem, csak a szememet legeltettem, viszont csuda klassz dolgokat láttam. Vadonatújnak tűnő, megkímélt darabokat, olcsón, pár euróért,  így aztán már ott eldőlt: ide még vissza kell jönnöm. Volt ott minden, használt bútorok, tükrök, meseszép porcelánok, csillárok, sőt még egy darabjaira szétszedett cserépkályha is. Szívem szerint mindet hazahoztam volna, de el sem tudtam képzelni, mihez is kezdjek ennyi „kinccsel”.

Miután hazajöttem,  már teljesen más szemmel néztem körül az itthoni piacokon, kezdtem kicsit „látni” is. Észrevettem olyan dolgokat, amiket azelőtt sosem, gyönyörű porcelánokat, vázákat, ónémet bútorokat, intarziás berakású asztalkákat, antik képkereteket. Olyan volt, mintha egyszer csak felhúzták volna a függönyt a szemem elől. Csak azt nem értem, előtte miért nem „láttam” ezeket a gyönyörűségeket…

Később aztán a szerencse úgy hozta, hogy még néhány alkalommal visszatérhettem a bécsi, linzi bolhapiacokra, s itt végérvényesen eldőlt a dolog. Függő lettem.  :) 

Nem tudom, ti éreztetek-e már hasonlót? Mármint, hogy egy dolog egyszer csak befészkeli magát a gondolataitokba és nem ereszt el többé?    :) :) :)